TesTTexTTúrák

TesTTexTTúrák
– Magánmitológiák és testkultusz az európai művészetben –
Hommage à El Kazovszkij

Fehér Zoltán, Kecskés Péter és Szotyory László kiállítása
2011. március 22. – Budapest, Bartók '32 Galéria

Megnyitóbeszéd:
Paksi Endre Lehel
 művészettörténész
 
„Kegyelem" Marsyasnak I.
 (print, vászon, 2011, 100 x 50 cm)

„Kegyelem" Marsyasnak II.
 (print, vászon, 2011, 100 x 50 cm)

„Kegyelem" Marsyasnak I–II.
(Fotó: Virág Ferenc)

„Kegyelem" Marsyasnak I.
(Fotó: Virág Ferenc)

Pihenő lajtorja
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." (Weöres Sándor)
(fa, vas, akril, 2011, 400 cm széles – fotó: Markos Péter) 

Pihenő lajtorja
(Részlet – fotó: Markos Péter)

Purgatórium
(fa, papír, zománcfesték, PVC-szalag, akril, textil, cérna, varrógép, 2011.
600 cm széles, 270 cm magas)
(Fotó: Markos Péter)

Purgatórium
(Fotó: Markos Péter)

Purgatórium 
(Részlet – fotó: Markos Péter)

Purgatórium 
(Részlet, Szotyory László képével – fotó: Markos Péter)

Purgatórium 
(Részlet – fotó: Markos Péter)

Purgatórium 
(Részlet – fotó: Markos Péter)

Purgatórium 
(Részlet – fotó: Markos Péter)

 Purgatórium 
(Részlet, megnyitó – fotó: Markos Péter)

 Purgatórium 
(Részlet Kecskés Péter: PMoment fotográfiáival – fotó: Markos Péter)


Megnyitóbeszéd:

Kedves vendégeink,
Omázs ez az elhunytnak, a most is kiállítókkal ápolt barátságuknak, kis mértékben a megidézése személyének, döntőrészt megidézése az általa is képviselteknek, továbbvitele az általa is homályban nem hagyni kívánt életterületek vizsgálatának, emberi kiterjedések provokációjának. Ennek örülünk, mert határainkra szükség van, és köszönjük nekik, mert ezzel aligha foglalkoznak a menő képzőművészek; a menő – úgy értem kurrens – diskurzus nem emberközpontú, mert nincs tisztában vele, mi az ember; definícióját késznek és érinthetetlennek tartja, ezért célt tévesztett lényege, amennyiben mellékességeket lényegiként vizsgálgat. Nem az ember hasonlóságokon keresztül értelmező hajlamára épít, noha a képzőművészet az utolsó fóruma lehetne ennek, ahol a férfi és a nő lakja a fejet is, lehet harcban is, s a hermafrodita képében a teológia paradoxonjaihoz hasonlóan arról beszél, amiről csak úgy lehet, hogy amiről lehet, azt oltja ki.
Kérdés, van-e igény teológiára, van-e igény képzőművészetre, egyáltalán, kíváncsi-e még az ember önmagára, avagy észrevétlenül halad afelé, hogy totális műként öntudata árnyékának köszönhetően koholmányként megsemmisüljön?
A még mindig elmezavarként elkönyvelt és agyonhallgatott transzszexualitás, ha ebből a rangos kiállítótérből kilépne az uralt közhasználati térbe, nem a lélek bizonyítékává és a test másodlagosságának döntő érvévé válna-e abban a pillanatban, ha nem éppen az öntudat árnyékának legextrémebb messzemenéseként jelenne meg a köztudatban, vagyis amin így viccelődik a választópolgár: „majd eldönti, fiú-e, vagy lány, ha 18 éves lesz!”?
Több kérdésem nincs. Teljesen nyilvánvaló az információ eltagadása az emberektől, mik is lehetnének, mik nem lehetnének, s hogy valójában most mik s mik nem. Ezért megkerestük Lily Emmerichet, próbálja meg rekonstruálni egy közelmúltban kivégzett hamis próféta dalszövegének valódi arculatát, melynek eredetijével, de rekonstruált őseredetijével sem, és messzemenőkig nem értünk egyet, s ő sem értene vele egyet, mert ez az öntudat árnyékának természetellenes, azaz nem valószínű önleleplezése:


Képzelegj

Képzeld el, hogy nincs tested
mert hamarosan nem is lesz, ahogy nem is volt
Képzeld el, hogy a létra elfeküdt, azaz mennyképtelen és pokolképtelen tudatfosztott test vagy csupán
de tevékenységre attól még alkalmas
Képzeld el, hogy az emberek a Földön mind
Szabásmintáiknak képzelik magukat

Képzeld el, hogy nincsenek országok
Csak lekövethetetlen, félrevezető szimbolikát alkalmazó logójú cégek
Nincs semmi ami ellen egyesülni érdemes
Mert arca sincs – kinek is?
A vallást természetesen szexualizáltuk, testek testekkel való visszaélésként azonosítottuk
Képzeld el, hogy az emberek a Földön mind
Derűs elfogadás helyett rettegnek a másiktól, mert elhitték, hogy másik

Tán azt mondod, légvárak gyilokjáróiról papolok
De nem vagyok egyedül, jobb, ha tudod, nagyon is sokan vagyok
S úgyis tudom, hogy elbuksz,
amikor a kínzások után már végül beadod a derekad, és a pillanatnyi reményért cserébe mégis elhiteted magaddal, hogy talán mégsem hazudtunk

Képzeld el, hogy nincs magánszférád
mert annyira ki akar csak Téged szolgálni az állam, vagyis a cég
Mivel elkapáltuk, mire volna igényed, ezért egy egyszótagos parancsszótól összeomlasz
DÉGALITÉ
Képzeld el, hogy az emberek a Földön mind
Az ingatlanjaink

Tán azt mondod, légvárak gyilokjáróiról papolok
De nem vagyok egyedül, jobb, ha tudod, nagyon is sokan vagyok
S úgyis tudom, hogy elbuksz,
amikor a kínzások után már végül beadod a derekad, és a pillanatnyi reményért cserébe mégis elhiteted magaddal, hogy talán mégsem hazudtunk


Paksi Endre Lehel (Lily Emmerich [John Lennon])

No comments: