Par et Impar

PAR et IMPAR
(tizenkét fekete-fehér-arany montázs és performance-szal egybekötött megnyitó)
1996. február 1. – Cirko Gejzír Mozigaléria, Budapest
Megnyitóbeszéd: Kecskés Péter
Narkisszosz szerepében: Pécskövi Tibor
Fotók: Herczeg Fanni
Videó: Ábrahám Balázs
Zene: Genesis P Orridge, White Stains



Pillanatképek a performansz-videóból:

További „leletek” a tizenegy, kiállított montázs történetéhez,
avagy a Triád, mint „ősképlet”, s a „lét jele”
 

A mindig is foglalkoztatott kérdéskör, amely az Ego által – épp polaritásán keresztül – kifejtett, s a Létre gyakorolt természetes(!) szerepet vizsgálja, nem hagyhatja figyelmen kívül az „ünnepelt” dualitást meghaladó Triád, azaz az örökös hármasság jelenlétét. A kettősség lehatárolt, zárt rendszere menthetetlen és egyben kommunikációképtelen „szürkeséget” (fekete<>fehér) alkot, s ezáltal megteremti a „párhuzamosság diadalát”, tagadja a Kereszt „színét”. Tévedés volna tehát azt gondolni, hogy a Másik keresése közben, az Ego számára az eltérő vagy egymást csupán(!) tagadó elemek hozhatják a várt felismerést. Sőt: éppen e magán kívül „cirkáló”, eszköztelen figyelem szab határt a keresésnek, s jelentheti a téves beteljesülést, egyfajta fogalmi(?) Egoizmust. 


TÜKÖR ÉS KERESZT

E „terminológia” veti fel a – nem hagyományos értelemmel rendelkező – TÜKÖR központi szerepét, mely a KERESZT találkozási pontjában, az egy-másra vetülésben nyeri el igazi fundamentumát. Ez a pont a Szín (-Arany), a Másik tekintete, s egyben önmagam Látványa. Nem rendelkezik iránnyal, mert nyugvópont. Nem rendelkezik mélységgel, mert önmagában a legmélyebb állapot, a fogalom szükségessége nélkül. Ez az „...androgün egység, az egymástól való függés feszültségében égő két (fekete, fehér) gyújtópont találkozása...”*


TANULMÁNY** 

Patrick Beurard a következőképpen ír a Triádról:
„A harmadik elem (...) egyfajta 'kettőn túli', a két ellentétes póluson túli, mely megtermékenyülni látszik tőlük. (...) testet ölt a semleges, de nem úgy, mint az a hely, ahol minden megsemmisül, hanem mint menedék két nem között, amely önállóságát hangsúlyozza.(Das>Der-Die)"



AZ AKCIÓ

Beurard írása idézi Rudolf Steinert: „Az északi ember, aki még rendelkezik az ihletett írás képességével, látta igaz valójában a két hatalmat, amelyek között ő maga elhelyezkedik.” Ez a steineri álláspont némiképp újszerű kiegészítést nyújthat a tanulmány további – számunkra fontos – részleteihez, melyben utalást találunk Joseph Beuys munkásságára, a Triád – s azon belül is az emberi esszencia – szerepére az 1965-ös, híres akciójában.*** „...Beuys arca méhviasszal**** borítva, karjába ölelve az állatot (nyúltetem)” lép a terembe. Itt az „ember a harmadik meghatározó pólus, amely az anyagban (…) létrehozza a cselekvés és szó lenyomatát.” Míg ezen akció az állati fundamentum felemel(ked)ését helyezi „kilátásba” (az Aranyember közbenjárásával), addig a PAR et IMPAR akcióm során – megkérdőjelezvén az ember, s a Nyugvópont eredendő azonosságát – az „animális arany” feszült jelenléte közé állítom a törekvő, s cselekvő emberi princípiumot, azaz Magamat. (Bekent TETEM – cselekvő EMBER – felkent SZÍN.)


TERMINUS A QUO...

*: Hamvas Béla: Arhai (191. oldal)
**: Patrick Beurard: Joseph Beuys és Rudolf Steiner: Leszámolás egy tabuval (Balkon, 1994. június)
***: „Hogyan magyarázzuk meg a képeket egy döglött nyúlnak?”
****: Saját értelmezésemben a méhpempő áttételes minősége az Arany szimbolisztikai megfeleltetése.


Malomharc Yukio Mishimának
(1996. fotó, farost, aranyfüst, 80 x 55 cm)

Antropomorf portré X úrnak
(1996. digitális nyomat, farost, tus, aranyfüst, 80 x 55 cm)

No comments: