TesTTeszTTúrák

TesTTeszTTúrák

El Kazovszkij, Fehér Zoltán, Kecskés Péter  
2004. január 13. – Budapest, Bartók '32 Galéria
 
Megnyitóbeszéd: Rényi András esztéta

„És végül itt van egy harmadik típusú fotóhasználat, tekintettel egy megint más szemre – Fehér Zoltáné. Az ő nyersanyagai – szemben Kazovszkijéval – maguk is fotótörténeti ikonok: az elmúlt századforduló híres-hírhedt aktfotósának, Wilhelm von Gloedennek ama sokszor reprodukált remekművei, amelyeket vagy húsz éven át készített mezítelen serdülő fiúkról. A porosz származású báró, aki birtokai jövedelmének hála, életét az oly kedvelt Dél-ltáliában tölthette, homoszexuális hajlamainak engedvén, rajongva keresi és meg is találja a hihetetlen szegénységben élő szicíliai falu, Taormina parasztgyerekeinek társaságát. A faluközösség nagyvonalú mecénásaként jótékonykodik, s közben fotózni kezdi, homoerotikus vágyai esztétikai tárgyává teszi őket. Így válik belőle lassan a kompromisszummentes önmegvalósítás programját hirdető radikális művész, aki a faragatlan, közönséges parasztfiúk tapintható közelségében végül is az egész európai humanista örökség csődjét tapasztalja meg. Modelljeit ókori romok tövébe, klasszikus antik szobrok pózába állítja, fuvolázó pásztorok békés idilljét játszatja el velük – mintha a lepusztult, kietlen szicíliai vidék maga volna a megtalált Árkádia, az elveszett aranykor visszatérése. 

 

 

 
Fehér Zoltán parafrázisai máshová helyezik a hangsúlyt – arra az elszántságra, ahogy Gloeden elhárítja az esztétizálás lehetőségét és ehelyett ama bizonyos prezenciára, az expozíció őseseményére irányítja a figyelmet. Fehér nagyon is jól látja, hogy az ikonográfiái kellékeikbe bújtatott nyers, vad, szabálytalan szépségű fiúk mennyire sután néznek – vagyis, hogy milyen távol is vannak a klasszikus szépségkultusz teljesség-idoljai, a diszkoszvetők, Apollók és Tövishúzók az eleven, egyedi, akkor és ott-létezés irgalmatlan vonzásától: hogy egy piszkos köröm, egy csapzott hónalj punctuma milyen erővel képes porba dönteni a legnemesebb antik szoborgalériák örök szépségeszményeit, amelyek mind a távolság megbékítő fehérjébe szeretnének burkolózni. Fehér Zoltán médiális csavarral megfestett fotóin, megfejelve neoplaszticista hengermotívumokkal – ami csökkenti ugyan a prezencia gloedeni radikalizmusát, és nietzschei penetranciával terhelt jelenvalóságát, s közéjük a műtörténeti reflexió historizáló, ha tetszik, ironikus filterét helyezi – mégis ezt tekinti origónak, ehhez viszonyít."

Rényi András esztéta

(Elhangzott 2004. január 13-án a TesTTeszTTúrák c. kiállítás megnyitóján, a Bartók '32 Galériában)

A kiállítás megnyitója:

   

Jubileum I. (Szatír és Aphrodité)

2003. olaj, vászon, 100 x 65 cm
(Frenkó Zsolt tulajdona)

 

Jubileum II. (Hermész a kis Dionüszosszal)
2004. olaj, vászon, 100 x 70 cm
(Horváth Károly tulajdona)

Jubileum III. (Diszkoszvető) – 2004. print (terv)

Jubileum IV. (Tövishúzó) – 2004. print (terv)

 

 „Szinergia" – Kilátó Galéria, Margitszigeti Víztorony, Budapest
(2010. június 16.)